2012. január 2.

A vasútépítés

3. fejezet 
      Ha Kalinowski abban az időben övéi közt lehetett volna, ahelyett, hogy ellenséges érzület és hitetlen szellem környékezte, alkalma ha lett volna rokonszenves, jószívű, okos emberrel érintkezni, s előtte fölfedni lelki állapotát: akkor kétségtelen, hogy nem jutott volna ebbe a lelki meghasonlásba. Ha támaszt talál és lelkileg megerősödik, az akkoriban divatos világfájdalom járványa talán teljesen elkerülte volna. Arra gondolt, hogy a környezetváltozás talán némi enyhülést szerezhet neki lelki szenvedéseiben. E tekintetben kapóra jött katonai elöljáróságának rendelete, hogy 1859-ben utazzon Kursk környékére és vegye át egy vasúti vonal építésének irányítását. E vasútnak Odessa-t Kijeven keresztül kellett összekötnie Kursk-kal. Hirtelen valóságos pusztaságba került, négy parasztházból álló kis faluba jutott, távol az emberektől, messze minden civilizációtól. 
      Rajzolgatta a terveket, végezte a számításokat, közvetlenül a temető mellett fekvő kis házban. A kényelemnek még árnyéka sem jutott el erre az elhagyott vidékre. A földből kirántott répába zsebkésével lyukat faragott. Ebbe dugott két szál gyertyát. Elhagyatottságban és pusztaságban, gyér világítás mellett dolgozgatott esténként. Napi mérnöki munkája után jutott idő arra, hogy elmélkedjék, és végre valahára felfedezze önmagát. Az ebből a korból származó levelekben már kezdenek megrajzolódni a leendő remetének körvonalai. Mert hiszen a magányt mindenekfölött szerette. Éppen ezt aknázza most ki, fejlődése érdekében. Itt mutatkozik először az ifjú mérnöknél - egyelőre talán az öntudat alatt - az a felfogás, hogy a magány szeretetéből összehasonlíthatatlanul több haszna van, mint azon emberek társaságából, akik olyan távol vannak tőle. 
      Szüleihez írt egyik levelében erre vonatkozólag a következőket írja: „mivel mindig egyedül voltam, sikerült bensőmben magamnak lelki életet alkotnom, komolyan mondhatom nektek, hogy az a folytonos önmagamon és önmagamban való működés és a világtól való eltávolodás nagy változást és javulást idézett elő bennem. Meggyőződtem a vallásos elvek szükségességéről, s végül ki is alakítottam őket önmagamban”. Az ifjú mérnök tiszt ilyen értékes következtetésekre jutott, amelyek majd később életének rendkívül nehéz körülményei között lesznek hivatva őt erősíteni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése