Bevezetés

Írta: Dr. Ostachowski Emilián

Lengyel eredetiből fordította: Szeghy Ernő OCD, Keszthely, 1943

      1943 Az egész Kármelita Rend hálás szívvel köszönetet mond a Gondviselésnek a nov. 17-i felejthetetlen ünnepségekért, amellyel II. János Pál Szentatyánk, a római Szt. Péter Bazilikában, Kalinowski Ráfael atyát szentté avatta.

      Mindketten a lengyel nép fiai! Milyen öröm töltötte el az ő lelkét is, hogy apostoli tekintélyével kimondhatta: az Atya, Fiú, Szentlélek nevében B. Kalinowski Ráfaelt a szentek katalógusába sorolom, ünnepét az egész Egyház számára elrendelem.

      Örült a magyar Kármel is, mert az új szent, az Osztrák-Magyar monarchia idején, teológiai tanulmányait - három éven keresztül - győri rendházunkban végezte. Innen indult Czerna-ba a papszentelésre.

      E rövid életrajz kiadásával szeretnénk a magyar egyházzal megismertetni Szt. Kalinowski Ráfael atyát, akinek rendkívül gazdag életútja, Isten- és hazaszeretete mindannyiunknak példaképül szolgálhat.

      Ezt az életrajzot megboldogult Ernő atya 1943-ban készült fordításában adjuk olvasóink kezébe; azzal a meggyőződéssel, hogy e kis művön keresztül felfigyelnek Kármel új szentjének gazdag erényeire, hősi áldozatokkal teli életútjára, és erőt merítenek saját keresztjeik elfogadására. 

Budapest, 1991. nov. 17, a szentté avatás napján.

P. Rumi Tamás

tartományfőnök

A fordító előszava

      Az a körülmény, hogy Ráfael atyának, világi nevén Kalinowski Józsefnek boldoggáavatási pöre folyamatban van, magában véve is elegendő indító ok lehetne arra, hogy a magyar Kármelita Rendtartomány közzétegye nagy rendtársának rövid életrajzát. Számítsuk ehhez hozzá a közmondásos rokonszenvet a lengyel és a magyar nemzet között, s nem utolsó helyen azt a bensőséges testvéri viszonyt, mely a lengyel és a magyar Kármelt összefűzi. Ez már három indító ok.

      Azonban nekünk, magyar kármelitáknak még egy, mindezeknél fontosabb okunk van arra, hogy előmozdítsuk oltárainkra jutását. Hiszen ő - három éven át - a győri Kármelben végezte teológiai tanulmányait; onnét küldték őt rendi elöljárói 1881-ben hazájába, Lengyelországba. Az én újoncmesterem, az öreg Imre atya (Isten nyugosztalja) és László atya személyesen ismerték őt. Mivel legyengült szemevilága miatt maga nem tehette, az előbbi velem íratta le a boldoggá avatási per számára mindazt a sok szépet és jót, amit Ráfael atyáról személyes tapasztalata útján tudott. Keszthely, 1943 márciusában.

Bevezetés

      Az 1863-i fölkelés Oroszországban egész seregét termelte ki az olyan hősöknek, akik a legmagasabb fokban kiérdemelték az utókor háláját, nagyrabecsülését. S habár a szabadságharc anyagi értelemben véve nem érte el célját, a lelki világ terén olyan éltető magot hozott, hogy két következő nemzedék élt, növekedett és erősödött belőle egészen a világháborúig és Lengyelország függetlenségének visszanyeréséig.

      Mikor a fölkelés csődöt mondott s a remélt eredmény az ábrándok világába tűnt, akkor a hazának felvirágzását a nemzet lelkétől kezdték remélni, vagyis az életszentségre épített és a legmagasabb csúcsig juttatott erénygyakorlatoktól.

       A tragikus politikai események befolyása alatt új lelki típusok kezdtek kialakulni, amilyenek: Chmielowski Ádám, Nowakowski Wencel és Kalinowski József. Az első „Albert testvér” néven mint az Albertinusok rendjének alapítója szerzett hírnevet; a másik - Vencel atya - a kapucinusok rendjének dicsősége; a harmadik pedig Ráfael atya hősies erényeivel a lengyel Kármel felvirágzásának vetette meg alapját.

      Mindhárman az isteni Gondviselés emberei voltak, akik a lengyel nemzet lelkiéletébe új elemeket oltottak bele úgy, hogy széles körben bekövetkezett a természetfeletti élet ébredése. Akiknek ha csak egyszer is szerencséjük volt közvetlenül érintkezni ezekkel a kiváló egyéniségekkel, vagy jól ismerik munkájuk gyümölcseit, nem győzik eléggé hangsúlyozni, mekkora befolyást gyakoroltak korukra.

      Jelen munkánkban igyekszünk olvasóink elé állítani Kalinowski Ráfael atyának alakját, és feltüntetni, hogy mit jelentett ez a nagy lengyel az ő Egyháza, nemzete és szerzete számára. Harmincöt esztendeje annak, amikor az 1907-ik év november 15-én Ráfael atya örökre lehunyta szemét. Harminc esztendő elegendő ahhoz, hogy e távolságból mérjük le annak a nagy hazafinak és vértanúnak értékét, aki annyit szenvedett nemzete jogaiért. Ebből a távolságból szemlélve alakját, elegendőképpen állapíthatjuk meg, mi volt benne nagy és felejthetetlen, ami szembeszökő nyomot vésett művelődésünk fejlődésébe.

      Hogy jobban áttekinthessük életét, művünket négy részre osztjuk. Az első rész magában foglalja gyermek- és ifjúkorát, az 1863-as szabadságharcig.

      A második rész a szabadságharctól Ráfael atyának a száműzetésből való visszatértéig, vagyis 1874-ig terjed. A harmadik rész a Kármelbe való belépését megelőző és előkészítő körülményekről szól 1874-től 1877-ig. A negyedik rész pedig a Kármelbe való belépéstől egészen a haláláig, vagyis 1907-ig terjedő időt öleli fel*. 

(*A fordító megjegyzése: Az áttekinthetőség fokozása céljából, ezeket a kissé hosszú részeket rövidebb fejezetekre bontottuk fel)