2012. március 23.

Az 1865. évi szabadságharc kitörése

5. fejezet: 
Wielopolski Sándor őrgróf
      Az 1865. évi szabadságharc kitörése 1855. márc. 2-án meghalt Miklós cár. Utódáról, II. Sándorról az a hír járta, hogy szabadelvű ember és a lengyelekkel szemben jóindulatú. Akik így gondolták, nagyot csalódtak reményeikben, mert hiszen alig foglalta el a trónt, elment Varsóba és ott az őt nagy szeretettel fogadó polgárok előtt többek között ezeket mondta: „A lengyeleknek ki kell józanodniuk ábrándjaikból.” 
      Hideg zuhanyként hatottak ezek a végzetes szavak azokra, akik olyan nagy reményeket tápláltak a fiatal uralkodóval szemben. Az egész országon végigmorajlott a hazafiak elkeseredése. Ez a mozgalom folytonosan erősödött, végül hallatlan méreteket öltött. Végeredményben új felkelés kitörésére vezetett. Visszaállítani Lengyelország függetlenségét, ez volt a jelszó, éspedig az első felosztást megelőző határokkal. A cél elérését illetően a különböző felfogásúak más-más eszközök mellett nyilatkoztak. Különösen két párt alakult ki: a „fehérek” és a „vörösek”. A fehérekhez tartozott a nemesség és a gazdag városi polgárság. Az ő programjuk a rendszeres munka volt, mellyel el kell érni a nemzeti lelkületnek és életnek emelését és erősödését. Függetlenül a kormánytól: határozott felkelés terve nélkül. Ezt a pártot befelé a Földművelési Társulat alkotta, mely magában foglalta az egész ország földbirtokosait; bizonyos tekintetben, mint a nemzet képviselője szerepelt a kormánnyal szemben. Élén Zámoyski András gróf állt. Akkoriban a legnépszerűbb ember egész Lengyelországban. 
      A vörösök pártja magában foglalta az összes fiatal, könnyen gyulladó és föltétlen függetlenséget követelő elemeket. Ezek minden eszköz felhasználásával siettették a szabadságharcot, mint szégyenletes dolgot utasították vissza az orosz kormány lengyel autonómiára vonatkozó engedményeit. Ennek a pártnak vezetői, ezen idők folyamán, igen különböző emberek voltak. Közöttük kevesen voltak, akik komolyan óhajtották volna az Oroszországgal való megegyezést, egy kisebb vagy nagyobb autonómia alakjában. 
      Ekkor lépett a politikai színtérre Wielopolski Sándor őrgróf. Úgy a politikai, mint a testületi mozgalmakban legtöbbször kíméletlen, erőszakos elem szokott előnyben lenni. Nem csoda tehát, hogy ez alkalommal is a vörösök pártja maradt felül. Ez a párt összeköttetést tartott fenn az emigrációval és arra számított, hogy Oroszországban kitör a forradalom, ami természetesen nagy segítség lesz. Azt is remélték, hogy a francia császár, III. Napoleón, szintén pártjukat fogja. Az olaszokat is segítette Itália egységének megvalósításában. 
      Ilyen reményekre támaszkodva, a vörösök izgatást indítottak el az egész országban, hogy ily módon előkészítsék a nemzetet a közeli szabadságharcra. Folyt tehát a propaganda, úgy élőszóval, mint titokban terjesztett iratokkal és hazafias tüntetésekkel. Mindezeknek az volt a céljuk, hogy felszítsák a népben a hazaszeretet tüzét, a világ előtt pedig tiltakozzanak az idegen uralom ellen. Az orosz kormány gondolkodóba esett ezen tüntetések láttára, amelyek nem ritkán vérengzéssel végződtek. Végül rászánta magát arra, hogy engedményeket tesz. Az 1862. év közepe táján tehát kinevezte Wielopolski őrgrófot a polgári kormány elnökévé, ugyanakkor a királyságnak teljes önkormányzatot biztosított. Azonban ezek az engedmények későn jöttek. A vörösök semmi mással sem akartak megelégedni, mint a teljes függetlenséggel. Sorra következtek a merényletek a királyság helytartója: Konstantin nagyherceg, majd maga Wielopolski és mások ellen. Wielopolski tehát gondolt egyet és elrendelte a toborzást az orosz hadsereg számára. Azt hitte ugyanis, hogy ily módon sikerül ellensúlyoznia a felizgatott és kihágásokra hajló fiatalságot és lehetetlenné tennie a forradalom kitörését, amelyről már mindenfelé nyíltan beszéltek. Az ifjúság erre azzal válaszolt, hogy tömegesen a Narwia feletti erdőségekbe menekült, a Bug torkolata közelébe. Az 1863. esztendő január 22-ére a nemzeti Kormány kihirdette a lengyel nemzet felkelését.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése